1848. március 15-e a fiatalság, a lendület, a szépség és a felszabadult öröm ünnepe. Jeles napjaink közül talán ezért érinti meg leginkább diákjainkat. A hosszú hétvége előtti utolsó, rövidke délelőttön az iskola 7-es és felső gimnazista forradalmárai a Bolyai Gimnázium több szintjét is „játszó térré” alakították. Fél órára Pilvax kávéházzá, Landerer és Heckenast nyomdájává, Nemzeti Múzeummá változott a lépcsőrengeteg, s a meglepő térfoglalás a manapság oly gyakran emlegetett interaktivitást is előcsalta a 700 fős nézőseregből – tanáraikkal együtt énekelték a Himnusz sorait, közösen árasztották a vizet a tavaszi széllel, s ekként kiáltozták a Nemzeti dalt szavaló diákkal is a refrént:
„A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk,
Hogy rabok tovább nem leszünk!”
Táncsicsot most is kiszabadították, az ábrándos szemű Jókai ma is kapott kokárdát Laborfalvi Rózától.
1848 szívdobbantó meséje gyermekeinkben tovább él.

Fényképek