Ki a tehetséges? Édes anyanyelvünk tévedhetetlen irányadó ezúttal is: a tesz népes rokonságában ott iparkodik a tett és a tevékenység, mintegy igazolva a 10. alkalommal megszervezett Tehetségnap megnyitóján elhangzottakat. A tehetség mindenkiben belül csírázik, de a világra hatással csak akkor lesz, ha önbizalommal és kitartással kifelé is megmutatjuk azt. Németh Bálint nem a levegőbe beszélt, az egykori bolyais diák kiváló természetfotósként valóban láthatóvá teszi a belé plántált tehetséget.
A Tehetségfal új tablóképeinek avatása és Bolyai János szobrának megkoszorúzása után kezdetét vette az egész délelőttön át tartó előadás- és programsorozat, mely nem mindennapi lehetőségeket kínált minden évfolyam számára. A Bolyai Gyakorló Öregdiákok Körének (BGyÖK) tagjai – egykori iskolájukért és jelenlegi hivatásukért egyaránt lelkesedő fiatalok – hasznos tippeket adtak a felvételihez, az egyetemi évek meg- és túléléséhez, őszintén beszéltek a külföldi munkavállalásról, a jogi, az orvosi, a pénzügyi, a katonai pályák szépségeiről és buktatóiról.
Persze mit sem érne a diákok tehetsége az őket tanító pedagógusok tálentuma nélkül. A kollégák idén is csatasorba álltak, s a tanterv és a tananyag szorításából kiszabadulva
a sport, a történelem, az irodalom, az idegen nyelvek, az informatika, a fizika és az építészet világának egy-egy izgalmas szeletére irányították a gyerekek figyelmét.
A 9. évfolyam hagyományosan külső helyszínen szerzett és adott élményeket. A látogatással hivatalosan a „szociális kompetencia” erősítése a cél, ám a szakkifejezés mit sem ad vissza abból a csak személyesen megtapasztalható élményből, ami a vakokkal és gyengénlátókkal, a Túróczy Zoltán Szeretetotthon idős lakóival és az Aranyhíd-EGYMI nagyszívű gyermekeivel való találkozás eredményezett.
Az alsósok és a felsősök Miben vagyok tehetséges? címszó alatt mutatták meg egymásnak tudásukat, a tizedikes diákok pedig – saját tapasztalataikat átadva – játékos formában toborozták a kilencedik osztályban választandó tehetségsávokra az ifjabbakat.
A programot megelőző délutánon megrendezett Tehetségbanketten nemhogy egy szombathelyi, még egy háttér-információk nélküli marslakó is megbizonyosodhatott arról, hogy a Bolyai Gimnázium a Minősített Tehetséggondozó Műhely címet nem a lutrin nyerte. Az iskola pedagógusai 187 oklevelet adtak át azoknak a diákoknak, akik országos és nemzetközi versenyen értek el helyezéseket az asztalitenisztől a biológián, fizikán, magyar nyelv és irodalmon, informatikán, stb. át egészen a vívásig. Az ám, asztalitenisz: az esemény díszvendége Klampár Tibor volt, akinek világraszóló eredményeiről bárki olvashat a wikipédián, ám laza stílusát és csuklóját mi élőben csodálhattuk. Az edzőként Vas megyei kötődésű sportember Molnár Liza 5.a osztályos korosztályos ranglistavezető, országos diákolimpiai bajnok leánykával ütött néhány labdamenetet; kapkodtuk a fejünket. Az ünnepséget meglepetésként az eseményre verbuválódott tanári zenekar és kórus zárta. „Mindannyian mások vagyunk, de egyben másban hasonlítunk” – szólt a dal, mintegy összegezve a délután parádés eredménysorát.
Ugyanők a 2019-es évet záró karácsonyi koncerten már a békevágyról énekeltek. Az evangélikus templom meghitt, méltó találkozási hely volt pedagógusok, diákok és családjaik számára, a Pilnay Sándorné tanárnő és Bánó Zoltán tanár úr által felkészített és lelkesített alsós, felsős és kamarakórusok pedig a karácsonyi csodavárást közvetítették oly sokféle módon, ahányféleképpen az meg tud az Emberben teremni.
Fényképek a Tehetségnapról és a Tehetségbankettről.
