"Mi az ifjúsági regények titka?"
Ideális időjárási körülmények között szólalt meg május 6-án 11 órakor iskolánkban a csengőszó, mely ezúttal nem a 4. óra kezdetét, hanem középiskolai tanulmányaik végét, s a ballagási ceremónia nyitányát jelezte a végzősök számára.
A ballagók hagyományos pelerinjükben még egyszer meglátogatták bolyais életük színtereit, fejet hajtottak a 19. századi géniusz szobra előtt, majd rendben felsorakoztak a díszudvaron rájuk várakozó iskolatársak, tanárok, családtagok, ismerősök előtt.
Papp Tibor igazgató úr beszédében a múlt és jelen összeéréséről szólt - a Bolyaiban töltött évek, kalandok, humoros pillanatok mind formálták az egyéneket, kik végül közösséggé forrtak össze. "A múltatok létezik, de a jövőt innentől nektek kell formálnotok" - hangzott az első jótanács, biztatva az ünnepelteket, hogy bátran feszegessék képességük határait. A másik útravaló a múlt, a szülők, tanárok és az alma mater iránti tisztelet fontosságára figyelmeztetett. A beszédet követően iskolánk vezetője átadta a Bolyai-érmeket (Németh Sára 12. a, Andor Sára 12. b, Sobko Diana 12. c).
Tamás Flóra (11. c) gyönyörű éneke és Tölgyesi Ákos (11. c) beszéde között a végzősök nevében búcsúzó diákok ezúttal újszerű formát választottak: egy közös gondolatot kiválasztva ("Mi az ifjúsági regények titka?") idézték fel négy vagy nyolc évnyi "kalandtúrájukat", melynek a befejezése úgy tűnik, happy end lett. Főhőseinknek ez azt jelenti, hogy aki bolyais volt, az mindig bolyais marad!
