Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztünk
Október 19-én Kondor Béla, Szőnyi István, Borsos Miklós és kortársai diaképekbe rögzült alkotásai fogadták a bejárati plazmatévén az érkezőket, mintegy felkészítve mindenkit iskolai ünnepségünk idei koncepciójára – a magyar nép 62 évvel ezelőtti forradalmára való emlékezésre, s az események hangulatának felidézésére a művészek szemüvegén keresztül. Gazdag Erzsi, Behon Istvánné, Márai Sándor versei, Dés László, Koncz Zsuzsa és Bródy János dalai valóban az érzelmekre hatottak a nyolcadik, tizedik, tizenegyedik évfolyamos és végzős diákok tolmácsolásában, Pilnay Sándorné tanárnő és Németh József tanár úr szervezésében, Bánó Zoltán egyetemi hallgató közreműködésével. Különösen erős hatású lett a „Ha én rózsa volnék…” klasszikussá vált ének, melyet a kamarakórushoz csatlakozva az aulát megtöltő fiatalok és pedagógusok spontán énekkara adott elő. A fülbemászó dallamok mellett talán Márai Sándor elhangzott mondata is visszacseng majd ’56 üzeneteként: „… lényeges dolgokat emberek között soha nem a szavak, mindig csak a magatartás és a cselekedetek intéznek el.”
Iskolánk tanulói ezúttal is előadták október 23-án ünnepi műsorukat a Kámoni Arborétumban:
GPS az ősidőkből
Kádár Annamária Mesepszichológia c. előadása
Pedig minden hivatalosnak és ünnepélyesnek indult: a Bolyais Szülők Egyesülete és a Szombathelyi Polgári Kulturális Alapítvány közös munkája eredményeképp létrehívott előadásra fegyelmezett, érdeklődő szülőkkel és pedagógusokkal telt meg a díszterem, s az alapítvány és az iskola nevében is tisztelettel köszöntötték a meghívott előadót.Ekkor még csak dr. Kádár Annamária tudta, hogy az itt ülők valójában egy stand up comedy részesei lesznek, hisz a pszichológus oly fokozott életörömmel és humorral bontotta ki előttünk ősi meséinknek ma is érvényes, életünk szakaszaira, fordulópontjaira, kudarcaira és újrakezdéseire rímelő stratégiáit, hogy aki csak egy kacagós-nevetős estére vágyott, az is elégedetten ment haza.
Ám ennél sokkal többről volt szó: a pszichológus személyes és másoktól gyűjtött hétköznapi történeteinek mindegyike a nehézségekkel való megküzdés lehetőségeire világított rá. Arra, hogy az életbátorságot gyermekeink szívébe nekünk, szülőknek kell beleplántálnunk az életkoruknak megfelelő, ráérősen elmondott, közös élményként megélt mesék és családtörténetek által. S hogy bizony a gyermeknevelés első lépése a szülő önnevelése: vajon mi múltpozitív, mérsékelten jelenhedonista, célorientált módon éljük napjainkat, mint a népmesék hőse, a komfortzónájából útnak indulni képes, nehézségekkel újra meg újra megküzdő, a végcélt szem elől nem tévesztő, ám közben mégis segítőkészen a rászorulóknak is időt szentelő legkisebb fiú? Ha kitartóan törekszünk erre, talán mi is megtölthetjük áldást nyújtó pogácsákkal gyermekeink tarisznyáját.
Iskolánk Minősített Tehetséggondozó Műhelyként arra is vállalkozott, hogy kiemelten foglalkozzunk a hozzánk járó diákok tehetségcsíráinak nevelésével, számukra lehetőségeket, megnyilvánulási teret találva, engedve. Ehhez sok támogatást kapunk a Bolyais Szülők Egyesületétől is.
2018. október 11- én a 2. Bolyai Estén a tehetséges gyermekek körül forogtak a gondolataink.
Dr. Gyarmathy Éva Ph.D. klinikai és neveléslélektani szakpszichológus előadásában diákok, egyetemei hallgatók, szülők és tanárok számára vetett fel kérdéseket, lehetséges válaszokat, megoldásokat.
Lebilincselő tudásával és lelkesedésével ismét lendületet adott, elméleti és gyakorlati példákkal bizonyítva, hogy legfontosabb feladatunk minden gyermek számára megtalálni a boldogulás útját a harmonikus, örömteli, alkotó élethez.
Mivel nem kapunk tehetséges gyermekeinkhez „használati útmutatót”, ezért magunknak – gyereknek, szülőknek, családnak, iskolának, tanárnak – a környezetnek kell megérezni a gyermek számára jó megoldásokat, hiszen „a tehetség deviancia, amely akkor jelenik meg tehetségként, ha erre a környezet az egyén belső adottságainak, hajtóerőinek megfelelően reagál.” Igazolta megint, amit régtől tudunk, hogy „a játék a kutatómunka legmagasabb formája.” (Albert Einstein.)
Szülői visszajelzésből idézve: „Én azt gondolom, aki eljött, az sokat tudott meríteni a kapott információkból, és érzésből, mert nekem maga az előadás túlmutatott a pusztán információ szerzésen, egyfajta életérzést, hitet is át tudott adni.”
A beszélgetés, együttműködés folytatására számítunk, hiszen a kutatási eredmények felhasználásával, magas szintű tapasztalatcserével segíthetjük legjobban a diákjainkat, a családokat.
Köszönjük az MTA Természettudományi Kutatóközpontjában a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársaként tevékenykedő dr. Gyarmathy Éva munkásságát. A 2015-ben Prima Primissima-díjjal elismert tudós tehetségkutatóként, fejlesztőprogramok kidolgozójaként, szakíróként is dolgozik.
„Lelkiismeretem felment engem” – igazolta magát bírái előtt 1849 őszén Török Ignác, aki császári hadnagyából a magyar szabadságharc tábornokává lett. A (legutolsó gonosztevőknek kijáró) kötél általi halálra ítélt, hatodikként kivégzett vértanú életútjának felelevenítésével és emléktáblájának avatásával végződött a Bolyai Gimnázium és a Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium immáron nyolcadik közös megemlékezése. A vendégek Bartók Béla: Magyar képek című művének Este a székelyeknél c. tételével hangolták az ünneplőket egy 169 esztendővel ezelőtti őszre, majd iskolánk 9.c osztálya és végzős diákjai idézték meg ama gyalázatos tárgyalás reménytelenségben is hősies perceit. Míg Török Ignácnak sorstársai mellett elhelyezett domborművét (az alkotó Kelemen Botond, tavaly végzett művészetis diák) Rápli Róbert és Papp Tibor igazgató urak leleplezték, a diákok egy-egy szál fehér rózsával hajtottak fejet az aradiak előtt: „Viruljanak környékeden sírvirágok, s felejthetetlen legyen az Ő halálok”.
