Regisztráció

Kedves Diákok, Kollégák, Szülők!

A Gyakorlóiskolák Iskolaszövetsége támogatásával az elmúlt évekhez hasonlóan idén is karácsonyi ajándékgyűjtő akciót hirdetünk nehéz sorban élő határainkon túli magyar gyerekek karácsonyának örömtelibbé tételére.

Idén arra gondoltunk, hogy testvériskolánknak, a kárpátaljai Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola tanulóinak gyűjtünk adományokat egy-egy cipősdoboz megtöltésével.

Mi kerüljön a cipősdobozba?

      2-3000 Ft értékben

• édességek, szaloncukor
• új, vagy kitűnő állapotú használt játék nemnek és életkornak megfelelően
• néhány kedves gondolat az adományozó(k)tól

Kérjük, a dobozokat karácsonyi csomagolással lássák el, és kívülre kerüljön rá jól láthatóan a korcsoport kódja, s a település neve (Aknaszlatina)!

Akiknek a meglepetéseket szánjuk:

Az ajándékokat december 2-ig várjuk a könyvtárban.

Aknaszlatina a  máramarosi hegyekből Magyarország belseje felé vezető hajdani híres Só-út kiindulópontjában a szórványmagyarság legnagyobb kárpátaljai magyarlakta települése, ahol már 1778-tól folyik magyar oktatás. Az intézmény Kárpátalja legkeletibb magyar tannyelvű középiskolája, ahol kiemelt szerepet kap a matematika és az informatika tanítása.

Az iskoláról a világhálón az alábbi helyeken található videó

https://www.youtube.com/watch?v=QNAjYjncvQ4
http://nava.hu/id/976100/ (19:04-től)

Testvériskolánk honlapja itt érhető el.

Hogy miért is ennyire izgalmas az iskolában aludni? Megsúgom, nem az alvás miatt. Itt a beszámoló az iskolánk egyik legközkedveltebb eseményről, a bolyaisok zártkörű pizsipartijáról.

Iskolánk diákönkormányzata már negyedik alkalommal szervezte meg a diákok egyik kedvenc programját: a Bolyai Nightot. Hogy miért ennyire sikeres mindig ez a rendezvény? Talán, mert nem tipikus iskolai keretek közt telik el az éjszaka. Rózsa Viktória tanárnőnek és Sélley Gábor tanár úrnak, a DÖK munkáját segítő tanárainak fiatalos hozzáállásával, és becsületre méltó türelmével ismét sikerült csodás eredményt produkálni: egy halom boldog és izgatott tinit, amit azért valljuk be, nem egyszerű megvalósítani.

- Leírhatatlanul jó volt a hangulat. Nem sok olyan alkalom adatik, ahol osztály- és iskolatársainkkal, a csengő korlátozása nélkül tölthetünk el időt együtt. Egy délutáni kis pizzázás is tudja javítani az osztályközösséget, hát még egy egész éjszaka! - mondta Németh Janka Blanka, a 10.c osztály tanulója. Kora estétől tele volt az az ebédlő lelkesen társasozó gimnazistákkal, tanárokkal, és ex-bolyais egyetemistákkal, akiket még mindig visszahúz a szívük a jókedvű közösséghez.

- Visszajönni a Bolyaiba olyan, mint hazatérni. Ilyenkor mindig rengeteg emlék jut eszembe. Olyan erős barátságok kötődtek itt, amiket az sem tudott felbontani, hogy immár más városokban éljük hétköznapjaink. Az esemény igazi erejét szerintem a szervezett, de mégis kötetlen kikapcsolódás adta. Jól megszervezett, korosztályra szabott programokkal, és Bagáry tanár úr társasjátékaival, az egy kupacban alvás csak a hab a tortán - nyilatkozta Rácz Botond, az ELTE földrajz-történelem szakos hallgatója. Véleményem szerint nem egyszerű minket, tizenéveseket csak úgy lekötni, de úgy vettem észre, hogy társaim és én ritkán nyúltunk a telefonunkhoz, mert nem volt időnk unatkozni. Az est folyamán még rengeteg sokszínű feladattal várták a résztvevőket. Nyomozásban vehettek részt, amelyet közben feladványokkal nehezítettek. A „nyomozók” egyik kedvence az akadálypálya volt egy kis csavarral: részegséget szimuláló szemüvegben kellett teljesíteni. Később a fiatalság a tornacsarnokban aludt - vagy legalábbis ott tervezett aludni.

Összességében egy nagyon jó hangulatú estét töltöttek el a diákok az iskolában. Ahogy Sarkadi Máté, 10.c osztályos diák is megfogalmazta: „Az emberek egész egyszerűen szeretnek egymással időt tölteni.”

Galéria

(magyar-német-svéd együttműködés az ERASMUS-program keretében)

Játékos ismerkedés, néptánc, csónakázás, társasjáték-készítés, felsőcsatári kirándulás, zenés torna, kézműveskedés, konfliktuskezelés Astrid Lindgren halhatatlan figuráinak segítségével, a Mattis-vár lenyűgöző sziluettje az aulában, és sok-sok beszélgetés vendéglátók és vendégeik közt: elnevezésének megfelelve a résztvevők élménypalettáját új színekkel gazdagította, együttműködésüket tovább erősítette a 2 éves program szeptemberi, szombathelyi állomása.
Iskolánk a kaufbeureni Konradin Grundschule és a svédországi Ankarsrums iskola diákjaival és tanáraival együtt alkot abban az eseményfolyamban, amelyben egymás oktatási rendszerének megismerése mellett hangsúlyos szerepet kap az elfogadás, a világra való nyitottság és a demokrácia értékeinek erősítése. A program során a résztvevők konfliktusokat elkerülő, konfliktusokat megoldó módszereket dolgoznak ki, ötleteket, tapasztalatokat osztanak meg egymással.
A pedagógusok és diákok közös „szerszámosládájába” folyamatosan gyűlnek az iskolai konfliktusokat megelőző, illetve megoldó jó gyakorlatok, s ezt a célt szolgálták a tavalyi esztendőben feldolgozott Mú Mama-történetek, valamint az idén megismert Ronja, a rabló lánya című kalandregény sokoldalú megközelítése is.
A nyelvi, a művészeti és a napközis munkaközösség tagjai bíznak abban, hogy a munkájuk során kialakult jó hangulatú, segítőkész, egymásra figyelő közös tevékenység minden szlogennél hatásosabb példaként épül be a gyermekek személyiségébe.
Az együttműködés utolsó két helyszínén 2020 februárjában Kaufbeurenben, májusában Ankarsrumban találkoznak a résztvevők.
A vállalkozás első, 2019 tavaszáig megvalósuló lépéseiről az alábbi linkre kattintva tájékozódhatnak Papp Tibor igazgató úr és dr. Tóthné Bozi Edit projektfelelős szavaiból, a szeptemberi találkozás fotóit a Galériában tekinthetik meg.

A Szombathelyi televízió tudósítása

(Emlékezés 1956 hőseire; a Bolyai Gimnázium ünnepi műsora)

Felszabadultunk!
zsarnokság
szovjet mintára
Sztálin
Rákosi Mátyás
emberi jogok
békés tüntetés
Isten, áldd meg a magyart
utcán a tömeg
éljen a magyar szabadság, éljen a haza
piros-fehér-zöld lobogók
ollóval kivágta
aki magyar, velünk tart!
ruszkik haza!
mennyország, boldogság, örömmámor
a rádiónál tűzharc
szabadságharc
szovjet csapatok
Kádár János
kivert ablakszemek
aszfaltra száradt vér

… Mondd, a holnap mit ígér?

Mondd, hogy mi lesz most velünk,

Mondd, így meddig élhetünk?…

Az 1956-os forradalom 63. évfordulóján a gimnázium 8. és 11. osztályos tanulói idézték meg a szabadság néhány napos csodáját, amelyet bár földbe tiportak, de az emlékezetből kiirtani mégsem tudtak a szovjet tankok. Az ünnepi műsort – amelynek kiragadott kulcsszavai fentebb olvashatók – Szauer Ágoston és Bánó Zoltán tanár urak állították össze.

Iskolánk közössége idén is együtt ünnepelt az alsóbodoki testvériskola pedagógusaival és diákjaival, műsorunkat október 23-án a kámoni arborétum ünneplő közönsége is megtekinthette.

Galéria

(Ünnepi műsor és előadás a Bolyai Gimnáziumban)

1849 dermesztő őszét, az aradiak végóráit megidéző kilencedikesek.
Lahner György vonásait újrateremtő képzőművész.
A hetedikként kivégzett vezérőrnagy utolsó éjjelére rezonáló fúvós kvartett.

Történetek, képek, érzelmek.

Csorba László történész ünnepi beszédében ezen összetevők egymást erősítő hármasában fogalmazta meg a mítoszteremtő történelmi emlékezet mibenlétét. A Bolyai Gimnázium és a Művészeti Szakgimnázium közössége immár kilencedik alkalommal rótta le együtt tiszteletét a szabadságharc Aradon kivégzett vértanúinak emlékfala előtt. A fal esztendőről esztendőre teljesebbé válik, idén Bolfán Bálint (tanára Somogyi Tamás) alkotásával, a születésnapján kivégzett mártír, Lahner György arcvonásait felidéző arcképpel.
A sok munkával teremtett, méltósággal megélt ünnepi műsor befejezéseképp Csorba László tanár úr, az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeinek kutatója, valamint Rápli Róbert és Papp Tibor igazgató urak leleplezték a domborművet, s a diákok koszorút, virágokat helyeztek el az emlékfal tövében.

(Az ünnepi műsor elkészítésében és előadásában részt vettek a 9.c osztály tanulói és felkészítő tanáraik: Auer Péter, Csóka Tibor, Eredics Milán, Sélley Gábor, valamint a művészeti középiskola zenészei.)

A megemlékezés előtti órában Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója előadást tartott az iskola dísztermében „Szabadság, egyenlőség, nemzetiség – és a magyar Golgota” címmel. Ha a résztvevők némelyike addig esetleg csupán tananyagként tekintett az 1848/49-es szabadságharc szereplőire és eseményeire, 60 perc múltán bizonyosan lelkesebbé vált. A tanár úr humorral fűszerezett dinamikus humanizmusa egyre több tekintetet szabadított ki a mobiltelefonok képernyőjének rabigájából. Az érettségi tételek hívószavaiként ismert Görgey Artúr, Kossuth Lajos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő élő, anekdotikus személyekké váltak előttünk – ekkorra már megválaszolhatóvá vált az előadás elején feltett kérdés is: igen, valóban csúnya dolog volt halálra szurkálni Julius Caesart, vajon miért nem ejtünk mégsem könnyet érte? S miért szorul el a szívünk, amikor Dessewffy holttestének elfűrészeléséről esik a szó?
Pszichológiai alapvetés, hogy a saját „csapata” tagjainak irányában mindenki pozitív, míg a körön kívül esők felé negatív módon elfogult. Előbbiekről a jót, utóbbiakról a rosszat hisszük el könnyebben. S máris a nacionalizmus-patriotizmus szópár értelmezéséhez értünk. Hiszen a reformkorban is ez történt: egyazon hazán belül több nemzet próbált érvényesülni – máig ható konfliktusként egymást dehumanizálva, a csoportkohéziót nem egy közös cél elérése érdekében, hanem valami, valakik ellen felhasználva. (Az értelmes párbeszédre egy példát kiemelve azért tanár úr megemlített egy – a szabadságharc bukása miatt nem érvényesített, de a kiegyezés utáni időszakban felelevenített – elvet, mely az 1849 nyarán megfogalmazott szegedi nemzetiségi törvényben öltött formát, s „a nemzetiségek és népiségek szabad kifejlődését” tűzte ki célul.)
Az előadó végül a Zala György alkotta aradi emlékmű felavatásáról, későbbi hányattatásairól, jelenbéli megtűrtségéről-elfogadottságáról osztotta meg gondolatait; zárásképp Petőfi szavaival biztatta az ifjúságot nemzetünk nagyjaira való emlékezésre, elkötelezettségüket megerősítendő: „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.”

Galéria