(Pedagógusnap a Bolyaiban)

„Minden másképp van” – Karinthy Frigyes szállóigévé vált világnézetét egy délután erejéig a bolyais közösség is magáénak vallotta. A pedagógusnapi rendezvény alkalmával ezúttal ismét a tanári kar ült kicsinosítva azokhoz az asztalokhoz, amelyek mellett hétköznapokon ők teljesítenek „szolgálatot”, s hallgatták végig a gyerekek által nekik előadott verset, mesét, zeneszámokat, s vették át megilletődve a jól megérdemelt elismeréseket.
A ráhangolás után a kollégáktól legtöbb szavazatot pedagógusok közül a Bolyais Szülők Egyesülete (BSZE) által kiválasztott tanár vehette át a Bolyai Katedra Díjat Kissné Tuba Mónikától, az egyesület elnökasszonyától. 2019-ben a közösség Grénus Gabriella munkáját ismerte el, kiemelve szerénységgel párosuló példaértékű szakmai és emberi kvalitásait.
Papp Tibor igazgató úr az ELTE által adományozandó Pedagógia Mestere díjazottjainak gratulált – Horváthné Szandi Ágnes könyvtáros-tanárnak, aki negyven éve az iskola dolgozója, és Huszárné Móricz Katalin tagozatvezető asszonynak –, majd a pedagógiai munkát segítő feladatkörben dolgozó, dicsérő oklevélben részesülő Takács Eleonórát köszöntötte.
Ezután gratulált a Szombathely Megyei Jogú Város elismerésében részesülő, szintén a pedagógiai munkát segítő Egervölgyi Elemérné (Anikó néni) több évtizedes munkásságához. Bejelentette, hogy a 26. Országos Ifjúsági Sajtófesztiválon Takács Marietta tanárnő „Az év mentora” oklevelet kapta.
A Bolyai Gyakorló Öregdiákok Körének (BGyÖK) képviseletében Kuglicz Balázs elnök Horváthné Hargitai Gitta tanárnőnek és Kunecz Árpád tanár úrnak köszönte meg a közösségformáló, mára feledhetetlen emlékekké vált énekkari, sítáboros, turisztikai táboros élményeket.
Az elismerések sorát a Schneller István Alapítvány képviseletében Baranyai József tanár úr zárta: Kövesdi Anita, az alapítvány könyvelője és Martin Duncan Lester tanár úr elismerő oklevelet és a vendégsereg zúgó tapsát kapták ez évben.
Az ünnepség hivatalos ceremóniája után a Bolyais Szülők Egyesületének tagjai kínálták meg finomabbnál finomabb falatokkal a meghívottakat: ezzel is kifejezve az egész éves áldozatos, sokirányú, felelősségteljes pedagógusi munkát, amelyet a pedagógusok elsősorban azért végeznek,
…hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” (Szent-Györgyi Albert)
Az eseményről a BSZE által készített fotók megtekinthetők a Galériában.

Az idei tanévben is remekül szerepeltek diákjaink az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyeken.

Gratulálunk diákjainknak és felkészítő tanáraiknak!

(Görföl Jenő és Kovács László fotókiállítása a felvidéki bányavárosok középkori templomairól)

Bár a kitermelt nemesfém harmada a Magyar Királyságban bányabér címén az uralkodót vagy a földesurat illette meg, maradt mit a tejbe aprítani a felvidéki bányavárosok közösségének is.

A középkorban ez a vidék adta Európa arany- és ezüsttermelésének 30 %-át. Mára a bányák a legtöbb településen kimerültek, ám a városok megszentelt helyei őrzik a századok aranyporát: Körmöcbánya, Rozsnyó, Bakabánya, Libetbánya, Besztercebánya, Újbánya, Bélabánya sok száz éves templomai szerkezetükben az akkor élt mesteremberek imponáló szakmai tudását, szobraikban, festményeikben, szárnyasoltáraikban az alkotók művészi igényességét őrzik.

Görföl Jenő, a CSEMADOK országos titkára és Kovács László történelemtanár küldetésüknek tekintik, hogy eme – pillanatképekként rögzített –  stabil kincset mégiscsak mobilizálják. Mintegy két évtizede fotózzák Felvidék épített magyar örökségének emlékeit, s vándorkiállításaik első állomása – mint most is – mindig a Bolyai Gimnázium aulája.

A 20. századi építészeti megoldásokat kínáló kiállítótér Kocsis Zsolt tanár úr és a művészeti munkaközösség jóvoltából egy középkori templombelsőt imitál, ahol a magasba tekintve a látóhatárt gótikus hálós boltozat zárja le – vagy nyitja meg kinek-kinek hite szerint.

A nagy méretű, színes fotók kedvcsinálóként szolgálhatnak a jövendő 7-es évfolyamok számára, hisz a Határtalanul! program keretében Selmecbánya kihagyhatatlan úti céljuk lesz.

A kiállítást dr. Pál Ferenc, a Vas Megyei Levéltár főlevéltárosa nyitotta meg, hangulatát Szalai Bence 11-es diák gregorián Kyrie eleisonja és a végzős Doktorics Réka népdala tették még megélhetőbbé.

(A Felvidéki bányavárosok középkori templomai c. kiállítás május végéig látható a Bolyai Gimnázium aulájában.)

Kocsis Zsolt tanár úr fotói megtekinthetők a Galériában.

(Március 15. 2019-ben)

Jövőt, múltat hurkolt a jelenbe tanulóink élőzenével és énekhanggal kísért izgalmas, felkavaró műsora, amelyet nemzeti ünnepünk tiszteletére elsőként az iskolaudvaron, másodjára – a város nagyközönsége előtt - a Március 15. téren adtak elő.
Ahol a lajbi meg a kalap bolyais pelerinné és nyakkendővé, a csizma elegáns cipővé válik, nem hökkenhetünk meg, ha Kölcsey, Petőfi, Pósa Lajos korhű gondolatait Szép Ernő, Weöres Sándor, Juhász Ferenc szavai követik, s Bródyé és Majkáé. Merthogy az ünnep mindenkié, aki azt magáénak vallja: határokon innen és túl – határtalanul.
A végig a színen lévő bőrönd ráerősít elődeink intésére: a szabadság nem egyszer, valamikor, dicső és nagyra becsült hősök által kivívott kiapadhatatlan örökség, hanem folytonos figyelemmel óvott, újra-meg újra felismerendő, kiharcolandó, megvédendő lételemünk.
A márciusiakat vezérlő hit, remény, elszántság, építő erő egységét felidézni a késői utódok legnehezebb feladata – hangzott el végszóként az Isten áldását kérő záródal előtt. A bolyais diákok 171 év múltán e küldetést teljesítették.
A műsort összeállította és rendezte Pilnay Sándorné, közreműködtek Bánó Zoltán egyetemi hallgató és a Bolyai Gimnázium tanulói: Sisak Réka, Kiss Gergely (7. évfolyam), Csordás Dávid, Gaján Réka, Mikl Péter, Tánczos Tamara, Saly Veronika, Tóth Esztella (9. évfolyam), Magyar Anna, Herczeg Réka, Sandle Nátán, Ferenczy Gergely (10. évfolyam), Szabados Laura, Varga Bálint (11. évfolyam), Feiner Róza (12. évfolyam).

„Egy Hollandiában élő gyermek átlagosan 3 hónapos korában kerül be a bölcsődébe, majd 4 évesen az általános iskolába .” Elsőként ezzel a meglepő információval szembesültek azok a kollégák, diákok és szülők, akik részt vettek a Bolyai esték sorozatának negyedik előadásán.

Rákóczi Judit napközis nevelő megállapításait 11, a holland közoktatásban eltöltött esztendő hitelesíti. Lendületes előadását nemcsak öltözéke (az uralkodóház oranje-ja kékkel kombinálva) és a dekorációként hozott tulipánok színesítették, hanem apró életképek is: Németalföldön még a királylányok is állami iskolában tanulnak; amikor kisbaba születik, akkor egyidejűleg egy apuka is: így aztán a családfők is otthon maradhatnak két hetet a nagy esemény után; az iskolába kerékpárral járnak a gyerekek, s az esti közös főétkezés a családokban szent és sérthetetlen.
A közoktatás rendszere számos ponton mutat eltérést a miénktől – a legfontosabb talán a gyakorlatot előtérbe helyező, saját tempóban történő ismeretszerzés lehetősége, a különórák és versenyeztetés nélküli, gyermekibb élet lehetősége, s a közéletre való nevelésnek (véleménynyilvánítás, szavazás, önkéntesség) a mindennapokból sarjadó természetessége.
Az individuálisnak vélt nyugati modell egy fontos ponton mégis befolyásolja az egyén életét: az iskolák a diák 4 éves korától folyamatosan vezetett és dokumentált, sok szempontot figyelembe vevő személyiségfejlődési anyagának ismeretében jelölik meg a továbbtanulásra javasolt intézményeket – s ettől eltérni a szülő vagy a gyermek egyéni óhajától függetlenül nem nagyon szokás.
Szóba kerültek az ottani jó gyakorlatok átvételének lehetőségei, a holland egyetemeken való továbbtanulás lehetőségei: valóban gondolatébresztő, vitaindító előadásnak lehettünk részesei, melynek jó néhány eleme meghonosításra érdemes.

Galéria

Ha előtted egy medúza, mögötted egy űrhajós, jobbra egy angyal, balra pedig Piroska halad az ő farkasával, miközben tekinteted elismerően megpihen az egyre közeledő Kaszás és Joker rémisztő arcvonásain, az két dolgot jelenthet: vagy a Vidám Park körhintáján ülsz, vagy az ötödikes évfolyamfarsang kavalkádjába kerültél.

Az a-s, b-s, c-s gyerekek és osztályfőnökeik, napközis tanáraik, társosztályfőnökeik szinte teljes létszámban jelmezbe bújtak,  s kora estig játszottak, táncoltak a díszteremben – a mókát csak a falatozás szakította meg a tantermekben berendezett osztálybüfékben.

A gyerekek először az iskolájukkal kapcsolatos állításokról döntötték el, igazak, vagy sem: azt mindenki tudta, hogy a főbejárattal szemben farsangoló papírállatok között egy kaszáspók is látható,  s hogy az „A” szinten kialakított természettudományi labor felirata nem „izgalmas”, hanem „kíváncsi természet”, de például a Bolyai János szobrát takaró lepel elhelyezkedése már csökkentette a játékban maradók létszámát. A kvízkérdések után Petőfi Sándort idézték meg a résztvevők a János vitéz első énekének közös szavalásával. Később a Most mutasd meg! szabályait követve a tanárok közmondásokat mutogattak el saját osztályaiknak. Jó volt látni azt is, ahogy a reflexeket élesítő feladatban az egyre kisebb életteret nyújtó polifoamszigetekre segítették egymást a gyerekek. A lufitánc alatt tetőfokára hágott a hangulat, hiszen nem mindennapi látvány, amikor Nyuszi és Nyuszivadász a homlokuk közé szorított léggömbbel twistelnek, s a magasba tartott kezeik közt lévő léggömbbel keringőző Görkorcsolyás lány – Légyölő galóca kettőse is egyedi látványt nyújtott. A játékok szünetében a farsangolók Fortunához járulhattak, s sikeres 6-os kockadobás után szerencse istennőjének bőségszarujából (amelyet a D.Ö.K. töltött meg finomságokkal és apró ajándéktárgyakkal) vehették ki nyereményüket.

A buli végén a hangorkánt egy köszöngetős játék simogatta csenddé, s a szervező tanárok eme ritka pillanatot megragadva búcsúztak el a jókedvű gyerekseregtől.

 Az 5. évfolyamos osztályfőnökök, társosztályfőnökök és napközis nevelők

Galéria