(Március 15. 2019-ben)

Jövőt, múltat hurkolt a jelenbe tanulóink élőzenével és énekhanggal kísért izgalmas, felkavaró műsora, amelyet nemzeti ünnepünk tiszteletére elsőként az iskolaudvaron, másodjára – a város nagyközönsége előtt - a Március 15. téren adtak elő.
Ahol a lajbi meg a kalap bolyais pelerinné és nyakkendővé, a csizma elegáns cipővé válik, nem hökkenhetünk meg, ha Kölcsey, Petőfi, Pósa Lajos korhű gondolatait Szép Ernő, Weöres Sándor, Juhász Ferenc szavai követik, s Bródyé és Majkáé. Merthogy az ünnep mindenkié, aki azt magáénak vallja: határokon innen és túl – határtalanul.
A végig a színen lévő bőrönd ráerősít elődeink intésére: a szabadság nem egyszer, valamikor, dicső és nagyra becsült hősök által kivívott kiapadhatatlan örökség, hanem folytonos figyelemmel óvott, újra-meg újra felismerendő, kiharcolandó, megvédendő lételemünk.
A márciusiakat vezérlő hit, remény, elszántság, építő erő egységét felidézni a késői utódok legnehezebb feladata – hangzott el végszóként az Isten áldását kérő záródal előtt. A bolyais diákok 171 év múltán e küldetést teljesítették.
A műsort összeállította és rendezte Pilnay Sándorné, közreműködtek Bánó Zoltán egyetemi hallgató és a Bolyai Gimnázium tanulói: Sisak Réka, Kiss Gergely (7. évfolyam), Csordás Dávid, Gaján Réka, Mikl Péter, Tánczos Tamara, Saly Veronika, Tóth Esztella (9. évfolyam), Magyar Anna, Herczeg Réka, Sandle Nátán, Ferenczy Gergely (10. évfolyam), Szabados Laura, Varga Bálint (11. évfolyam), Feiner Róza (12. évfolyam).

„Egy Hollandiában élő gyermek átlagosan 3 hónapos korában kerül be a bölcsődébe, majd 4 évesen az általános iskolába .” Elsőként ezzel a meglepő információval szembesültek azok a kollégák, diákok és szülők, akik részt vettek a Bolyai esték sorozatának negyedik előadásán.

Rákóczi Judit napközis nevelő megállapításait 11, a holland közoktatásban eltöltött esztendő hitelesíti. Lendületes előadását nemcsak öltözéke (az uralkodóház oranje-ja kékkel kombinálva) és a dekorációként hozott tulipánok színesítették, hanem apró életképek is: Németalföldön még a királylányok is állami iskolában tanulnak; amikor kisbaba születik, akkor egyidejűleg egy apuka is: így aztán a családfők is otthon maradhatnak két hetet a nagy esemény után; az iskolába kerékpárral járnak a gyerekek, s az esti közös főétkezés a családokban szent és sérthetetlen.
A közoktatás rendszere számos ponton mutat eltérést a miénktől – a legfontosabb talán a gyakorlatot előtérbe helyező, saját tempóban történő ismeretszerzés lehetősége, a különórák és versenyeztetés nélküli, gyermekibb élet lehetősége, s a közéletre való nevelésnek (véleménynyilvánítás, szavazás, önkéntesség) a mindennapokból sarjadó természetessége.
Az individuálisnak vélt nyugati modell egy fontos ponton mégis befolyásolja az egyén életét: az iskolák a diák 4 éves korától folyamatosan vezetett és dokumentált, sok szempontot figyelembe vevő személyiségfejlődési anyagának ismeretében jelölik meg a továbbtanulásra javasolt intézményeket – s ettől eltérni a szülő vagy a gyermek egyéni óhajától függetlenül nem nagyon szokás.
Szóba kerültek az ottani jó gyakorlatok átvételének lehetőségei, a holland egyetemeken való továbbtanulás lehetőségei: valóban gondolatébresztő, vitaindító előadásnak lehettünk részesei, melynek jó néhány eleme meghonosításra érdemes.

Galéria

Ha előtted egy medúza, mögötted egy űrhajós, jobbra egy angyal, balra pedig Piroska halad az ő farkasával, miközben tekinteted elismerően megpihen az egyre közeledő Kaszás és Joker rémisztő arcvonásain, az két dolgot jelenthet: vagy a Vidám Park körhintáján ülsz, vagy az ötödikes évfolyamfarsang kavalkádjába kerültél.

Az a-s, b-s, c-s gyerekek és osztályfőnökeik, napközis tanáraik, társosztályfőnökeik szinte teljes létszámban jelmezbe bújtak,  s kora estig játszottak, táncoltak a díszteremben – a mókát csak a falatozás szakította meg a tantermekben berendezett osztálybüfékben.

A gyerekek először az iskolájukkal kapcsolatos állításokról döntötték el, igazak, vagy sem: azt mindenki tudta, hogy a főbejárattal szemben farsangoló papírállatok között egy kaszáspók is látható,  s hogy az „A” szinten kialakított természettudományi labor felirata nem „izgalmas”, hanem „kíváncsi természet”, de például a Bolyai János szobrát takaró lepel elhelyezkedése már csökkentette a játékban maradók létszámát. A kvízkérdések után Petőfi Sándort idézték meg a résztvevők a János vitéz első énekének közös szavalásával. Később a Most mutasd meg! szabályait követve a tanárok közmondásokat mutogattak el saját osztályaiknak. Jó volt látni azt is, ahogy a reflexeket élesítő feladatban az egyre kisebb életteret nyújtó polifoamszigetekre segítették egymást a gyerekek. A lufitánc alatt tetőfokára hágott a hangulat, hiszen nem mindennapi látvány, amikor Nyuszi és Nyuszivadász a homlokuk közé szorított léggömbbel twistelnek, s a magasba tartott kezeik közt lévő léggömbbel keringőző Görkorcsolyás lány – Légyölő galóca kettőse is egyedi látványt nyújtott. A játékok szünetében a farsangolók Fortunához járulhattak, s sikeres 6-os kockadobás után szerencse istennőjének bőségszarujából (amelyet a D.Ö.K. töltött meg finomságokkal és apró ajándéktárgyakkal) vehették ki nyereményüket.

A buli végén a hangorkánt egy köszöngetős játék simogatta csenddé, s a szervező tanárok eme ritka pillanatot megragadva búcsúztak el a jókedvű gyerekseregtől.

 Az 5. évfolyamos osztályfőnökök, társosztályfőnökök és napközis nevelők

Galéria