Milyen izgalmas lett volna, ha 2019. szeptember 1-jén egy drónt reptettek volna a tanulóifjúság feje fölé a tanévnyitó ünnepségen, amely nemcsak hang-és képrögzítésre, de gondolatolvasásra is alkalmas!
Mert lássuk be: múlhatatlanul szükséges ünnepélyes keretbe rendezni sokéves hagyományainkat, melyek nélkül egybeolvadnának hétköznapjaink.
Elcsöndesít közösen énekelt Himnuszunk emelkedettsége, s mindig megható és mulatságos megélni a bevonuló elsős-tizenkettedikes párok tagjai számára az „én is voltam ilyen kicsi?’ – „én is leszek ilyen nagy?” rácsodálkozását.
„Utolérem a bátyámat” – biztatta magát a verssel egy szöszke virágszál, majd mondandóját befejezve odabújt mellette álló, nagy és erős, harmadikos testvéréhez.
Az öregdiákok egy-egy Igazi Felnőtt alakjában megjelenő, a Bolyai múltját és jövőjét jelképező szónoka pedig a biztató bizonyosságot mutatja meg: van értelme a sokéves, fáradságos tanulásnak – még ha ez az iskolaévek idején nem is mindig hihető.
Igazgató úr a magas hőmérséklethez és a relatív páratartalomhoz alkalmazkodva rövid beszédben tájékoztatta a jelenlévőket a nyári szünetben elvégzett és az új tanévben tervezett beruházásokról, bemutatta a tantestület újonnan érkezett tagjait, üdvözölte az elsős picinyeket, végül hivatalosan megnyitotta a 2019/20-as tanévet.
…
Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy a látható-hallható valósággal párhuzamosan az iskolaudvaron egy másik évnyitó is zajlott. S ha az a drón éppen arra jár, a felhő(k)be mentette volna az elmúlt nyárnak ezernyi diákszívben cikázó színes, gazdag, boldog, sírós, meghökkentő, hihetetlen, szerelmes, várva várt és alig remélt élményeit.
A tanévnyitó műsorban hallhattuk:
Papp Tibor igazgató urat
Dr. Horváth Mihályt, a Bolyai Gyakorló Öregdiákok Körének titkárát
Szabó Dorka Panna 1.b osztályos leánykát
Szalai Bence 12.a osztályos fiatalembert
