A koncertről Tánczos Mihály szülő készítette a videókat és a fotókat.

Ki a tehetséges? Édes anyanyelvünk tévedhetetlen irányadó ezúttal is: a tesz népes rokonságában ott iparkodik a tett és a tevékenység, mintegy igazolva a 10. alkalommal megszervezett Tehetségnap megnyitóján elhangzottakat. A tehetség mindenkiben belül csírázik, de a világra hatással csak akkor lesz, ha önbizalommal és kitartással kifelé is megmutatjuk azt. Németh Bálint nem a levegőbe beszélt, az egykori bolyais diák kiváló természetfotósként valóban láthatóvá teszi a belé plántált tehetséget.

A Tehetségfal új tablóképeinek avatása és Bolyai János szobrának megkoszorúzása után kezdetét vette az egész délelőttön át tartó előadás- és programsorozat, mely nem mindennapi lehetőségeket kínált minden évfolyam számára. A Bolyai Gyakorló Öregdiákok Körének (BGyÖK) tagjai – egykori iskolájukért és jelenlegi hivatásukért egyaránt lelkesedő fiatalok – hasznos tippeket adtak a felvételihez, az egyetemi évek meg- és túléléséhez, őszintén beszéltek a külföldi munkavállalásról, a jogi, az orvosi, a pénzügyi, a katonai pályák szépségeiről és buktatóiról.

Persze mit sem érne a diákok tehetsége az őket tanító pedagógusok tálentuma nélkül. A kollégák idén is csatasorba álltak, s a tanterv és a tananyag szorításából kiszabadulva

a sport, a történelem, az irodalom, az idegen nyelvek, az informatika, a fizika és az építészet világának egy-egy izgalmas szeletére irányították a gyerekek figyelmét.

A 9. évfolyam hagyományosan külső helyszínen szerzett és adott élményeket. A látogatással hivatalosan a „szociális kompetencia” erősítése a cél, ám a szakkifejezés mit sem ad vissza abból a csak személyesen megtapasztalható élményből, ami a vakokkal és gyengénlátókkal, a Túróczy Zoltán Szeretetotthon idős lakóival és az Aranyhíd-EGYMI nagyszívű gyermekeivel való találkozás eredményezett.

Az alsósok és a felsősök Miben vagyok tehetséges? címszó alatt mutatták meg egymásnak tudásukat, a tizedikes diákok pedig – saját tapasztalataikat átadva – játékos formában  toborozták a kilencedik osztályban választandó tehetségsávokra az ifjabbakat.

A programot megelőző délutánon megrendezett Tehetségbanketten nemhogy egy szombathelyi, még egy háttér-információk nélküli marslakó is megbizonyosodhatott arról, hogy a Bolyai Gimnázium a Minősített Tehetséggondozó Műhely címet nem a lutrin nyerte. Az iskola pedagógusai 187 oklevelet adtak át azoknak a diákoknak, akik országos és nemzetközi versenyen értek el helyezéseket az asztalitenisztől a biológián, fizikán, magyar nyelv és irodalmon, informatikán, stb. át egészen a vívásig. Az ám, asztalitenisz: az esemény díszvendége Klampár Tibor volt, akinek világraszóló eredményeiről bárki olvashat a wikipédián, ám laza stílusát és csuklóját mi élőben csodálhattuk. Az edzőként Vas megyei kötődésű sportember Molnár Liza 5.a osztályos korosztályos ranglistavezető, országos diákolimpiai bajnok leánykával ütött néhány labdamenetet; kapkodtuk a fejünket. Az ünnepséget meglepetésként az eseményre verbuválódott tanári zenekar és kórus zárta. „Mindannyian mások vagyunk, de egyben másban hasonlítunk” – szólt a dal, mintegy összegezve a délután parádés eredménysorát.

Ugyanők a 2019-es évet záró karácsonyi koncerten már a békevágyról énekeltek. Az evangélikus templom meghitt, méltó találkozási hely volt pedagógusok, diákok és családjaik számára, a Pilnay Sándorné tanárnő és Bánó Zoltán tanár úr által felkészített és lelkesített alsós, felsős és kamarakórusok pedig a karácsonyi csodavárást közvetítették oly sokféle módon, ahányféleképpen az meg tud az Emberben teremni.

Fényképek a Tehetségnapról és a Tehetségbankettről.

Célba értek az aknaszlatinai Bolyai János Középiskola számára gyűjtött karácsonyi csomagok. A 441 doboznyi ajándékot Benedek Imre igazgató úr szállította a beregszászi magyar konzulátusról Aknaszlatinára.

- Az ajándékcsomagokat átvettük a konzul úrtól, melyeket beszállítottunk az iskolánkba és a korosztálynak megfelelően szétosztottunk. Úgy, ahogy az újságcikkben megjelent, azaz az iskolában, óvodában és az árva, fogyatékos gyermekek nevelőotthonában. A harmadik gyertya a rózsaszínű, amely az öröm jelképe. Ti most a gyermekek (rózsaszínű) arcára örömöt szereztetek, amiért mindannyiunk nevében köszönetem fejezem ki - írta igazgató úr, aki fotókat is küldött az adományok átvételéről.

A gyűjtésről szóló sajtócikk itt, az adományok átvételekor készült fotók a Galériában tekinthetők meg. 

Köszönjük minden bolyais diáknak, szülőnek és munkatársnak az önzetlen segítségét!

Az előrejelzések szerint a 2019-es év karácsonyi slágerterméke a mobilbox lesz, melyben a társasági összejövetelekre érkezők helyezhetik el telefonjaikat – hogy a beszélgetést, az együttlétet ne tegye tönkre a mobilokkal  való szakadatlan interakció.

Szerencsére az I. Családi társasjáték délután résztvevőit nem fenyegette kütyüveszély. Az iskola ebédlőjében valódi felnőttek és gyerekek játszottak valódi társasjátékokkal, s a hatalmas asztalok (amelyeken délben még fokhagymakrémleves és hentestokány gőzölgött) számozott játékterekké váltak.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a közös játék értelmet csiszoló, érzelmeket gazdagító hatását. Hisz a játékosok a megismerő, a képi-térbeli, a nyelvi, a logikai készségek fejlesztése közben megtapasztalhatják és gyakorolhatják a felfedezésnek, győzelemnek és vereségnek közösségben való megélését és (el)viselését, s ami ennél is előbbre való: az együttműködés felszabadító  hatását.

Bagáry Attila tanár úr feneketlen bőrödjeiből különféle dobozok kerültek elő: Dixit, Fedőnevek, Cortex, Imagine, Csótánypóker, Concept, Dobble, Bang, Boldog lazac, Azul, Csak egy, Kaméleon, Skull, Robbanó cicák, Klask és még vagy 30 másik játék közül választhattak a résztvevők. A játékosok kiszáradt torkát és megfáradt elméjét teával, aprósüteménnyel „gyógyították” az est szervezői, pedagógusok és felsőgimnazista diákok.

A rendkívül jó hangulatú rendezvényt a Bolyais Szülők Egyesülete támogatta, egyebek mellett a regisztrációs jeggyel megnyerhető tombolatárgyak felajánlásával. A délutánról készített kedvcsináló fényképek a galériában tekinthetők meg. 

Hogy miért is ennyire izgalmas az iskolában aludni? Megsúgom, nem az alvás miatt. Itt a beszámoló az iskolánk egyik legközkedveltebb eseményről, a bolyaisok zártkörű pizsipartijáról.

Iskolánk diákönkormányzata már negyedik alkalommal szervezte meg a diákok egyik kedvenc programját: a Bolyai Nightot. Hogy miért ennyire sikeres mindig ez a rendezvény? Talán, mert nem tipikus iskolai keretek közt telik el az éjszaka. Rózsa Viktória tanárnőnek és Sélley Gábor tanár úrnak, a DÖK munkáját segítő tanárainak fiatalos hozzáállásával, és becsületre méltó türelmével ismét sikerült csodás eredményt produkálni: egy halom boldog és izgatott tinit, amit azért valljuk be, nem egyszerű megvalósítani.

- Leírhatatlanul jó volt a hangulat. Nem sok olyan alkalom adatik, ahol osztály- és iskolatársainkkal, a csengő korlátozása nélkül tölthetünk el időt együtt. Egy délutáni kis pizzázás is tudja javítani az osztályközösséget, hát még egy egész éjszaka! - mondta Németh Janka Blanka, a 10.c osztály tanulója. Kora estétől tele volt az az ebédlő lelkesen társasozó gimnazistákkal, tanárokkal, és ex-bolyais egyetemistákkal, akiket még mindig visszahúz a szívük a jókedvű közösséghez.

- Visszajönni a Bolyaiba olyan, mint hazatérni. Ilyenkor mindig rengeteg emlék jut eszembe. Olyan erős barátságok kötődtek itt, amiket az sem tudott felbontani, hogy immár más városokban éljük hétköznapjaink. Az esemény igazi erejét szerintem a szervezett, de mégis kötetlen kikapcsolódás adta. Jól megszervezett, korosztályra szabott programokkal, és Bagáry tanár úr társasjátékaival, az egy kupacban alvás csak a hab a tortán - nyilatkozta Rácz Botond, az ELTE földrajz-történelem szakos hallgatója. Véleményem szerint nem egyszerű minket, tizenéveseket csak úgy lekötni, de úgy vettem észre, hogy társaim és én ritkán nyúltunk a telefonunkhoz, mert nem volt időnk unatkozni. Az est folyamán még rengeteg sokszínű feladattal várták a résztvevőket. Nyomozásban vehettek részt, amelyet közben feladványokkal nehezítettek. A „nyomozók” egyik kedvence az akadálypálya volt egy kis csavarral: részegséget szimuláló szemüvegben kellett teljesíteni. Később a fiatalság a tornacsarnokban aludt - vagy legalábbis ott tervezett aludni.

Összességében egy nagyon jó hangulatú estét töltöttek el a diákok az iskolában. Ahogy Sarkadi Máté, 10.c osztályos diák is megfogalmazta: „Az emberek egész egyszerűen szeretnek egymással időt tölteni.”

Galéria

Regisztráció

Kedves Diákok, Kollégák, Szülők!

A Gyakorlóiskolák Iskolaszövetsége támogatásával az elmúlt évekhez hasonlóan idén is karácsonyi ajándékgyűjtő akciót hirdetünk nehéz sorban élő határainkon túli magyar gyerekek karácsonyának örömtelibbé tételére.

Idén arra gondoltunk, hogy testvériskolánknak, a kárpátaljai Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola tanulóinak gyűjtünk adományokat egy-egy cipősdoboz megtöltésével.

Mi kerüljön a cipősdobozba?

      2-3000 Ft értékben

• édességek, szaloncukor
• új, vagy kitűnő állapotú használt játék nemnek és életkornak megfelelően
• néhány kedves gondolat az adományozó(k)tól

Kérjük, a dobozokat karácsonyi csomagolással lássák el, és kívülre kerüljön rá jól láthatóan a korcsoport kódja, s a település neve (Aknaszlatina)!

Akiknek a meglepetéseket szánjuk:

Az ajándékokat december 2-ig várjuk a könyvtárban.

Aknaszlatina a  máramarosi hegyekből Magyarország belseje felé vezető hajdani híres Só-út kiindulópontjában a szórványmagyarság legnagyobb kárpátaljai magyarlakta települése, ahol már 1778-tól folyik magyar oktatás. Az intézmény Kárpátalja legkeletibb magyar tannyelvű középiskolája, ahol kiemelt szerepet kap a matematika és az informatika tanítása.

Az iskoláról a világhálón az alábbi helyeken található videó

https://www.youtube.com/watch?v=QNAjYjncvQ4
http://nava.hu/id/976100/ (19:04-től)

Testvériskolánk honlapja itt érhető el.

(magyar-német-svéd együttműködés az ERASMUS-program keretében)

Játékos ismerkedés, néptánc, csónakázás, társasjáték-készítés, felsőcsatári kirándulás, zenés torna, kézműveskedés, konfliktuskezelés Astrid Lindgren halhatatlan figuráinak segítségével, a Mattis-vár lenyűgöző sziluettje az aulában, és sok-sok beszélgetés vendéglátók és vendégeik közt: elnevezésének megfelelve a résztvevők élménypalettáját új színekkel gazdagította, együttműködésüket tovább erősítette a 2 éves program szeptemberi, szombathelyi állomása.
Iskolánk a kaufbeureni Konradin Grundschule és a svédországi Ankarsrums iskola diákjaival és tanáraival együtt alkot abban az eseményfolyamban, amelyben egymás oktatási rendszerének megismerése mellett hangsúlyos szerepet kap az elfogadás, a világra való nyitottság és a demokrácia értékeinek erősítése. A program során a résztvevők konfliktusokat elkerülő, konfliktusokat megoldó módszereket dolgoznak ki, ötleteket, tapasztalatokat osztanak meg egymással.
A pedagógusok és diákok közös „szerszámosládájába” folyamatosan gyűlnek az iskolai konfliktusokat megelőző, illetve megoldó jó gyakorlatok, s ezt a célt szolgálták a tavalyi esztendőben feldolgozott Mú Mama-történetek, valamint az idén megismert Ronja, a rabló lánya című kalandregény sokoldalú megközelítése is.
A nyelvi, a művészeti és a napközis munkaközösség tagjai bíznak abban, hogy a munkájuk során kialakult jó hangulatú, segítőkész, egymásra figyelő közös tevékenység minden szlogennél hatásosabb példaként épül be a gyermekek személyiségébe.
Az együttműködés utolsó két helyszínén 2020 februárjában Kaufbeurenben, májusában Ankarsrumban találkoznak a résztvevők.
A vállalkozás első, 2019 tavaszáig megvalósuló lépéseiről az alábbi linkre kattintva tájékozódhatnak Papp Tibor igazgató úr és dr. Tóthné Bozi Edit projektfelelős szavaiból, a szeptemberi találkozás fotóit a Galériában tekinthetik meg.

A Szombathelyi televízió tudósítása

(Emlékezés 1956 hőseire; a Bolyai Gimnázium ünnepi műsora)

Felszabadultunk!
zsarnokság
szovjet mintára
Sztálin
Rákosi Mátyás
emberi jogok
békés tüntetés
Isten, áldd meg a magyart
utcán a tömeg
éljen a magyar szabadság, éljen a haza
piros-fehér-zöld lobogók
ollóval kivágta
aki magyar, velünk tart!
ruszkik haza!
mennyország, boldogság, örömmámor
a rádiónál tűzharc
szabadságharc
szovjet csapatok
Kádár János
kivert ablakszemek
aszfaltra száradt vér

… Mondd, a holnap mit ígér?

Mondd, hogy mi lesz most velünk,

Mondd, így meddig élhetünk?…

Az 1956-os forradalom 63. évfordulóján a gimnázium 8. és 11. osztályos tanulói idézték meg a szabadság néhány napos csodáját, amelyet bár földbe tiportak, de az emlékezetből kiirtani mégsem tudtak a szovjet tankok. Az ünnepi műsort – amelynek kiragadott kulcsszavai fentebb olvashatók – Szauer Ágoston és Bánó Zoltán tanár urak állították össze.

Iskolánk közössége idén is együtt ünnepelt az alsóbodoki testvériskola pedagógusaival és diákjaival, műsorunkat október 23-án a kámoni arborétum ünneplő közönsége is megtekinthette.

Galéria

(Ünnepi műsor és előadás a Bolyai Gimnáziumban)

1849 dermesztő őszét, az aradiak végóráit megidéző kilencedikesek.
Lahner György vonásait újrateremtő képzőművész.
A hetedikként kivégzett vezérőrnagy utolsó éjjelére rezonáló fúvós kvartett.

Történetek, képek, érzelmek.

Csorba László történész ünnepi beszédében ezen összetevők egymást erősítő hármasában fogalmazta meg a mítoszteremtő történelmi emlékezet mibenlétét. A Bolyai Gimnázium és a Művészeti Szakgimnázium közössége immár kilencedik alkalommal rótta le együtt tiszteletét a szabadságharc Aradon kivégzett vértanúinak emlékfala előtt. A fal esztendőről esztendőre teljesebbé válik, idén Bolfán Bálint (tanára Somogyi Tamás) alkotásával, a születésnapján kivégzett mártír, Lahner György arcvonásait felidéző arcképpel.
A sok munkával teremtett, méltósággal megélt ünnepi műsor befejezéseképp Csorba László tanár úr, az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeinek kutatója, valamint Rápli Róbert és Papp Tibor igazgató urak leleplezték a domborművet, s a diákok koszorút, virágokat helyeztek el az emlékfal tövében.

(Az ünnepi műsor elkészítésében és előadásában részt vettek a 9.c osztály tanulói és felkészítő tanáraik: Auer Péter, Csóka Tibor, Eredics Milán, Sélley Gábor, valamint a művészeti középiskola zenészei.)

A megemlékezés előtti órában Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója előadást tartott az iskola dísztermében „Szabadság, egyenlőség, nemzetiség – és a magyar Golgota” címmel. Ha a résztvevők némelyike addig esetleg csupán tananyagként tekintett az 1848/49-es szabadságharc szereplőire és eseményeire, 60 perc múltán bizonyosan lelkesebbé vált. A tanár úr humorral fűszerezett dinamikus humanizmusa egyre több tekintetet szabadított ki a mobiltelefonok képernyőjének rabigájából. Az érettségi tételek hívószavaiként ismert Görgey Artúr, Kossuth Lajos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő élő, anekdotikus személyekké váltak előttünk – ekkorra már megválaszolhatóvá vált az előadás elején feltett kérdés is: igen, valóban csúnya dolog volt halálra szurkálni Julius Caesart, vajon miért nem ejtünk mégsem könnyet érte? S miért szorul el a szívünk, amikor Dessewffy holttestének elfűrészeléséről esik a szó?
Pszichológiai alapvetés, hogy a saját „csapata” tagjainak irányában mindenki pozitív, míg a körön kívül esők felé negatív módon elfogult. Előbbiekről a jót, utóbbiakról a rosszat hisszük el könnyebben. S máris a nacionalizmus-patriotizmus szópár értelmezéséhez értünk. Hiszen a reformkorban is ez történt: egyazon hazán belül több nemzet próbált érvényesülni – máig ható konfliktusként egymást dehumanizálva, a csoportkohéziót nem egy közös cél elérése érdekében, hanem valami, valakik ellen felhasználva. (Az értelmes párbeszédre egy példát kiemelve azért tanár úr megemlített egy – a szabadságharc bukása miatt nem érvényesített, de a kiegyezés utáni időszakban felelevenített – elvet, mely az 1849 nyarán megfogalmazott szegedi nemzetiségi törvényben öltött formát, s „a nemzetiségek és népiségek szabad kifejlődését” tűzte ki célul.)
Az előadó végül a Zala György alkotta aradi emlékmű felavatásáról, későbbi hányattatásairól, jelenbéli megtűrtségéről-elfogadottságáról osztotta meg gondolatait; zárásképp Petőfi szavaival biztatta az ifjúságot nemzetünk nagyjaira való emlékezésre, elkötelezettségüket megerősítendő: „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.”

Galéria

Czika László 1989 c. fotókiállítása a Bolyai Gimnáziumban

Vége van, elvtársak – hirdeti az a rendszerváltó plakát, amelyen az emblematikus, kopasz, hájas tarkó fogadja a Bolyai Galériába érkezőket. Fölötte és mellette a galéria első szintje Lenin alakját és Nagy Imre újratemetését idézi meg; a végbúcsú nemcsak a megszálló Vörös Hadsereg plecsnikkel teleaggatott főtisztjeinek és szolgasorban tartott sorkatonáiknak szólt, hanem a forradalmat leverő szovjethatalmat kiszolgáló hazai apparatcsikoknak is.

A kort megidéző Vas Népe-oldalakon örkényi abszurditással jelennek meg egymás mellett az az évi aratást magas terméshozamúnak megítélő paneltudósítás és Németh Miklós miniszterelnök „biztató” szavai: a Szovjetunió – ezúttal – nem avatkozik be a magyar belpolitikába, s nem fordul tankokkal reformokat követelő nemzetünk ellen.

Tankokkal, amelyek közül jó néhány a szombathelyi orosz laktanyában védte a békét – egy idegen ország területén, éles töltényekkel, annak polgárai ellen.

Czika László fotóművész a szigorúan őrzött objektumban az MTI tudósítójaként készíthette el a hadosztály rég várt elhurcolkodását megörökítő, forrásértékű fényképeket. Azokat, amelyek – figyelvén a meg-megálló, eltűnődő, megborzongó nézelődőket – a rendszerváltás éveit átélt korosztályokból sokrétű érzelmeket váltanak ki. A közös nevező talán az a felismerés, hogy a brutális világhatalom nem csak a legyőzött oldalon szedte áldozatait. A szpáhimentalitás nyomán lepusztult egykor szépséges épületegyüttes, a kopott ládák és limlomok között gubbasztó szoldat, a tankjával szinte eggyé váló, bevonultatása előtt nemhogy Szombathelyt, de Magyarországot, sőt Európát hírből sem ismerő távol-keleti kiskatona üres tekintete egyaránt a diktatúra antihumanizmusát jelenítik meg.

A kiállítást – amelyre október 11-ig minden érdeklődőt várnak a szervezők – Kelemen Zoltán színművész saját emlékeiből fogant, képteremtő beszéde nyitotta meg, a múltidézéshez a díszteremben dr. Vigh Kálmán tanár úr és Czika László is csatlakozott.

Galéria

DISC személyiségtipológia és tehetséggondozás

Folytatva a délelőtt, a 9. évfolyam tanulóival megkezdett munkát Pongor Orsolya tanácsadó és Hollósi Szabolcs tréner immár a dolog nehezebbik részéhez fogott: előadásukban a díszterembe gyűlt, főként felnőtt közönség számára igyekeztek megvilágítani a DISC program mibenlétét és személyközi kapcsolatokban való használhatóságát.
Lélekbúvár elődei rendszereit egymásra vetítve W. M. Marston amerikai pszichológus dolgozta ki azt a sémát, mely az embereket legkönnyebben felismerhető, ún. elsődleges viselkedési stílusukból következtetéseket levonva jellemzi.
A DISC mozaikszó a dominancia, befolyásolás, kitartás, szabálykövetés angol megfelelőinek rövidítéséből áll össze: e viselkedési módok, valamint személyiségünk extra- vagy introvertáltsága, s annak mértéke, hogy feladat- vagy inkább kapcsolatorientált módon nyilvánulunk-e meg, nos ez a színes paletta határozza meg meglehetősen pontosan a külvilág ingereire adott válaszainkat. És tényleg színes: a négy stílust különböző színekkel párosítva helyezhetjük el magunkat (és a többieket) a rendszerben.
Elgondolkodtató, épp ezért izgalmas felismerés, hogy a domináns Piros, a befolyásoló Sárga, a kitartó Zöld és a szabálykövető Kék nem jobb vagy rosszabb bármelyik háromnál – már csak azért sem, mert a vegytiszta színek ritkák. Benned is, bennem is megtalálható mind a négy faktor, csakhogy más-más arányban.
A kiindulópont itt is az önismeret. S ha önmagad megismerésében mind beljebb jutottál, igyekezz feltérképezni a veled kapcsolatba kerülők viselkedési mechanizmusait, s próbáld partnered várható reakcióihoz rugalmasan alkalmazkodva úgy irányítani a kommunikációs helyzetet, hogy minél eredményesebben tudjatok együttműködni.
Ez így nagyon üzletszagú ugye?
No igen, hiszen a módszer az üzleti világ szereplőire lett kidolgozva. Csakhogy az évtizedek folyamán kiderült, hogy ez a hatékony modell megállja a helyét a csapatépítésben, a generációk közötti, a tanár-diák, és a párkapcsolatokban is, hiszen egyfelől kimondja, hogy a jól működő csapatban minden személyiségtípus egyforma értéket képvisel, másfelől fejleszti a toleranciát, és ennek gyakorlásához eszközt is biztosít.
Az előadók felvillantották a módszer tehetséggondozásban és pályaválasztási tanácsadásban megnyilvánuló lehetőségeit is, így az ismertető végeztével mindenkiben tovább dolgozhattak az elhangzottak akár diákként, akár pedagógusként, akár szülőként voltak jelen.
(Az előadás megszervezése Hajnák Zsuzsanna tanárnőnek és a Bolyais Szülök Egyesülete képviseletében Kissné Tuba Mónikának köszönhető.)

Galéria            Az előadás prezentációja

(Családi nap a Bolyaiban)

Valójában csak az első osztályosok és a más iskolából idén bolyaissá váló nagyobbak lepődtek meg azon a kavalkádon, ami szeptember 20-án, délután fogadta őket az iskola udvarán, hiszen idén negyedik alkalommal szervezte meg a Bolyais Szülők Egyesülete a várva várt Családi napot.
A déli oldalon található osztálytermekben a 6. órát tartó tanerőknek egy épülő óriás trambulin látványával kellett megharcolniuk a diákok érdeklődéséért, s fél háromra helyükre kerültek az ügyességi feladatokat kínáló hétpróbás állomások, a csillámtetkósziget, a csúszdás légvárak, az élőcsocsó-pálya, a célbadobó táblák, a biliárdpálya is.
Ekkor zúdult az udvarra az alsósok serege a tornateremből, ahol addig a hazai ranglistavezető, a villámkezű Molnár Liza (5.a) mutatott be szemkápráztató labdaparádét edzője, Vaida Florian közreműködésével.
A közös zenés bemelegítés után – melyre a testnevelők az idei tanévtől keddenként és csütörtökönként az udvari nagyszünetben is lehetőséget biztosítanak – a gyerekek a játékszerek, míg a szülők a vásárlási lehetőséggel, információkkal kecsegtető Zöldsziget és az árnyas fák alá kihelyezett „beszélgetőpadok” felé vették az irányt.
Az iskola rekortánnal ízületbaráttá tett kosárpályáját előbb az Energy Dance Team táncosai, majd a tanár-szülő-diák kosármeccsek résztvevői tesztelték.
Idén is hatalmas érdeklődés kísérte a kutyás bemutatót, mindenkit lenyűgözött a gazdik és hű társuk közötti szoros kapcsolat, az ebek szépsége, eltántoríthatatlan fegyelmezettsége. Ez utóbbinak az a „csibész” örülhetett a legjobban, akinek – védőruházattal ellátott – karjait két oldalról tépte-cibálta, majd engedte el egy erre utasított kutyapár.
Az alapos szervezés, a biztonságos eszközök és a kellemes idő hármasának köszönhetően ezen a délutánon egyedül a Vöröskereszt-ügyeletet ellátó kislányok elégedetlenkedtek: „Sehol egy sérülés, még csak el sem ájult senki!” – panaszkodtak viccesen. A szervezők nevében kívánjuk, hogy ők jövőre is munka nélkül maradjanak.

Galéria

Ismertető az előadásról