„Egy Hollandiában élő gyermek átlagosan 3 hónapos korában kerül be a bölcsődébe, majd 4 évesen az általános iskolába .” Elsőként ezzel a meglepő információval szembesültek azok a kollégák, diákok és szülők, akik részt vettek a Bolyai esték sorozatának negyedik előadásán.
Rákóczi Judit napközis nevelő megállapításait 11, a holland közoktatásban eltöltött esztendő hitelesíti. Lendületes előadását nemcsak öltözéke (az uralkodóház oranje-ja kékkel kombinálva) és a dekorációként hozott tulipánok színesítették, hanem apró életképek is: Németalföldön még a királylányok is állami iskolában tanulnak; amikor kisbaba születik, akkor egyidejűleg egy apuka is: így aztán a családfők is otthon maradhatnak két hetet a nagy esemény után; az iskolába kerékpárral járnak a gyerekek, s az esti közös főétkezés a családokban szent és sérthetetlen.
A közoktatás rendszere számos ponton mutat eltérést a miénktől – a legfontosabb talán a gyakorlatot előtérbe helyező, saját tempóban történő ismeretszerzés lehetősége, a különórák és versenyeztetés nélküli, gyermekibb élet lehetősége, s a közéletre való nevelésnek (véleménynyilvánítás, szavazás, önkéntesség) a mindennapokból sarjadó természetessége.
Az individuálisnak vélt nyugati modell egy fontos ponton mégis befolyásolja az egyén életét: az iskolák a diák 4 éves korától folyamatosan vezetett és dokumentált, sok szempontot figyelembe vevő személyiségfejlődési anyagának ismeretében jelölik meg a továbbtanulásra javasolt intézményeket – s ettől eltérni a szülő vagy a gyermek egyéni óhajától függetlenül nem nagyon szokás.
Szóba kerültek az ottani jó gyakorlatok átvételének lehetőségei, a holland egyetemeken való továbbtanulás lehetőségei: valóban gondolatébresztő, vitaindító előadásnak lehettünk részesei, melynek jó néhány eleme meghonosításra érdemes.
