Aktuális hírek

A magyar Golgota – főhajtás az aradi vértanúk emléke előtt

(Ünnepi műsor és előadás a Bolyai Gimnáziumban)


1849 dermesztő őszét, az aradiak végóráit megidéző kilencedikesek.
Lahner György vonásait újrateremtő képzőművész.
A hetedikként kivégzett vezérőrnagy utolsó éjjelére rezonáló fúvós kvartett.

Történetek, képek, érzelmek.

Csorba László történész ünnepi beszédében ezen összetevők egymást erősítő hármasában fogalmazta meg a mítoszteremtő történelmi emlékezet mibenlétét. A Bolyai Gimnázium és a Művészeti Szakgimnázium közössége immár kilencedik alkalommal rótta le együtt tiszteletét a szabadságharc Aradon kivégzett vértanúinak emlékfala előtt. A fal esztendőről esztendőre teljesebbé válik, idén Bolfán Bálint (tanára Somogyi Tamás) alkotásával, a születésnapján kivégzett mártír, Lahner György arcvonásait felidéző arcképpel.
A sok munkával teremtett, méltósággal megélt ünnepi műsor befejezéseképp Csorba László tanár úr, az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeinek kutatója, valamint Rápli Róbert és Papp Tibor igazgató urak leleplezték a domborművet, s a diákok koszorút, virágokat helyeztek el az emlékfal tövében.

(Az ünnepi műsor elkészítésében és előadásában részt vettek a 9.c osztály tanulói és felkészítő tanáraik: Auer Péter, Csóka Tibor, Eredics Milán, Sélley Gábor, valamint a művészeti középiskola zenészei.)

A megemlékezés előtti órában Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori főigazgatója előadást tartott az iskola dísztermében „Szabadság, egyenlőség, nemzetiség – és a magyar Golgota” címmel. Ha a résztvevők némelyike addig esetleg csupán tananyagként tekintett az 1848/49-es szabadságharc szereplőire és eseményeire, 60 perc múltán bizonyosan lelkesebbé vált. A tanár úr humorral fűszerezett dinamikus humanizmusa egyre több tekintetet szabadított ki a mobiltelefonok képernyőjének rabigájából. Az érettségi tételek hívószavaiként ismert Görgey Artúr, Kossuth Lajos, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő élő, anekdotikus személyekké váltak előttünk – ekkorra már megválaszolhatóvá vált az előadás elején feltett kérdés is: igen, valóban csúnya dolog volt halálra szurkálni Julius Caesart, vajon miért nem ejtünk mégsem könnyet érte? S miért szorul el a szívünk, amikor Dessewffy holttestének elfűrészeléséről esik a szó?
Pszichológiai alapvetés, hogy a saját „csapata” tagjainak irányában mindenki pozitív, míg a körön kívül esők felé negatív módon elfogult. Előbbiekről a jót, utóbbiakról a rosszat hisszük el könnyebben. S máris a nacionalizmus-patriotizmus szópár értelmezéséhez értünk. Hiszen a reformkorban is ez történt: egyazon hazán belül több nemzet próbált érvényesülni – máig ható konfliktusként egymást dehumanizálva, a csoportkohéziót nem egy közös cél elérése érdekében, hanem valami, valakik ellen felhasználva. (Az értelmes párbeszédre egy példát kiemelve azért tanár úr megemlített egy – a szabadságharc bukása miatt nem érvényesített, de a kiegyezés utáni időszakban felelevenített – elvet, mely az 1849 nyarán megfogalmazott szegedi nemzetiségi törvényben öltött formát, s „a nemzetiségek és népiségek szabad kifejlődését” tűzte ki célul.)
Az előadó végül a Zala György alkotta aradi emlékmű felavatásáról, későbbi hányattatásairól, jelenbéli megtűrtségéről-elfogadottságáról osztotta meg gondolatait; zárásképp Petőfi szavaival biztatta az ifjúságot nemzetünk nagyjaira való emlékezésre, elkötelezettségüket megerősítendő: „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak, / És áldó imádság mellett / Mondják el szent neveinket.”

Galéria

2019.11.29. 11:00 - 14:00
Nevelési értekezlet
2019.12.02. 17:00 -
Szülői értekezlet (12. évfolyam) - tájékoztató az érettségiről és a felvételi eljárásról
2019.12.02. 17:00 -
Fogadóóra (minden évfolyamnak)
2019.12.05.
Adventi kirándulás Ausztriában
2019.12.06.
A tanulók jelentkezése a központi írásbeli felvételi vizsgára (4. és 8. évfolyam)