Szalagavató a Bolyaiban 2019. január 26.
Megőrizve megújítani. Minden hagyományápoló vágyott célja ez. A szalagavatók sokéves rendje szerint feldíszített aula, büfé és tornacsarnok várta a végzős diákok családtagjait, barátait az iskolában megrendezett ünnepen. A három osztály zenés bevonulását előbb a diákok, majd tanáraik szalagjának feltűzése követte.
Az évfolyam nevében megszólaló Csóka Tibor osztályfőnök (12.a) kimerevített pillanatképként értékelte az eseményt, amely egész életében elkíséri az est résztvevőit, s arra biztatta tanítványait, hogy bízzanak magukban és mindabban, amit szüleiktől és az iskolától kaptak.
Mégis, mi az, ami egymás felé tereli és összetartja a diáklét – életkorok, ízlések, korlátok és szabadság, célok és vágyak ellentéteitől mindig robbanásra kész – szentháromságát: Szülőt, Gyermeket, Pedagógust? A válaszért az osztályfőnöküktől búcsúzók egyike Pál apostolhoz fordult: a szeretet, ami sosem múlik el – érzelemtől és értelemtől vezérelt tetteinknek sorozata.
Az iskola végzős osztályai humoros kerettörténetbe ágyazott, rengeteg készülést kívánó, igényes táncprodukciókat is magába foglaló revüvel szórakoztatták közönségüket és egymást.
A 2019. évi szalagavató legnagyobb újítása mégsem a profi videós trükkök, hibátlan szövegmondás, frappáns gegek voltak, hanem az az érett gondolkodás, ami az én helyett az ő és a mi létjogosultságát is észrevette és megjelenítette. A kamasz-és ifjúkor küszöbén állva ide-oda kacsintva hol diákszemmel, hol tanáraik szemszögéből villantották fel a bolyaisok hétköznapjait, konfliktusait és ünnepeit.
Hiszen az Anonim Tanárok terápiás gyűlésein a diákjaik érdeklődésének hiánya és órai magaviselete miatt letargiába esett tanerőket jelenítették meg, de ők voltak azok is, akik a világűrbe is képesek voltak elutazni, hogy tanáruk elveszettnek vélt boldogságát megtalálják. Felvillantották az osztályon belüli világnézeti (értsd: bioszos-töris) és az a-s, b-s, c-s ellentéteket, a műsor végjátékában mégis egymást átölelve énekelték száz torokból, hogy: „Azért vannak a jó barátok, hogy az eltűnt boldogságot visszaidézzék egy fázós alkonyon.”
A vacsorát követően sokadik arcukat megmutatva elegáns keringőt lejtettek a párok, majd a kisgavallérok édesanyjukkal, a kiskisasszonyok pedig édesapjukkal léptek a parkettre. Az estet a Spektrum együttes hatalmas bulija zárta.
S hogy a leggyakoribb szó?
Nos, az a KÖSZÖNJÜK volt.
